Boszorkány elpuszítása

„Asztá éfélkorba a J. J.-né agyagosi asszony szokott repűni. Asztá a csősz óvasószemet tett a puskájába, asztá lelőtte. Asztá mikor lelőtte odament hozzája, aszongya hát te Ferenc mér csinátad eszt velem? Aszongya mer te már sok embert megrontottál, asztá aszongya ezér tettem eszt veled. Megájj, téged is megrontalak, aszontaneki. Engemet nem foksz aszongya, mer én már megrontottalak téged. – Asztá a másik éjjel meg akkor megin keszte nézni, jön-e a J. J.-né, asztá másik éccaka megin jött, asztá megin leakarta lőni. De nem sűt el a fegyvere, mer asztá aszonta nészte, hogy még azokat az óvasószemeket is kivette belőle a J. J.-né. Hát a fegyverét rontotta meg neki. Asztá harmadik éccaka megin találkozott vele, de akkor már nem repűt fönn a levegőbe, ussántikált. Aszongya a J. J.-né annak a Ferencnek, aszongya, Ferenc, mér tettél tönkre? Nem is bántottalak! Aszongya elővette a lábábúl a három óvasószemet, aszongya nézd, ezzel lőttél meg. Ammeg aszonta, nem tudok róla, hogy meglőttelek vóna. Nebeszéjj, aszongya. Én még bosszutállok ezér a tettedér. Ha bosszutállasz, akkor meg én elteszlek lábalól, aszonta a Ferenc. – Nem kellett etenni lábalól, mer utána való hetekbe meghat az a J. J.-né”

Forrás: Dr. Hetény János fertőendrédi gyűjtése. Kézirat, 1948.