Kétvégű fallikus amulett, fityiszt mutató kézzel

A fallikus bronz csüngő, katonai lószerszámra felfüggesztett bajelhárítóként funkcionált. Az amulett központi gyűrűje alatt, középen egy fallosz és scrotum (hímvessző és herezacskó) figyelhető meg. A csüngő gyűrűje alatti íves tag jobb oldalán az ökölbe szorított kéz fityiszt mutat, míg a bal oldala falloszban végződik. 

A római korban a felajzott férfiasság talizmánként szolgált, távol tartotta a bajokat. Ennek a talizmánnak római neve fascinus, ami a titkos kultusz tárgyát képezte a Vesta-szüzek szentélyében. Falloszt kötöttek a triumphator diadalkocsija alá is, kihasználva apotropaikus (bajelhárító) tulajdonságát. 

Ezek a bajelhárítók készülhettek bronzból, ezüstből, aranyból, korallból, csontból, terrakottából. Felnőttek és gyerekek egyaránt viselhették függőként. Az ókori szerző, Varro arról ír, hogy fiatal fiúk viselték ezeket az apotropaikus szimbólumokat, hogy megvédje őket az ellenük irányuló veszedelemtől. Plinius arról számol be a Naturalis Historia-ban, hogy a csecsemők nyakába fallikus amuletteket akasztottak védelem céljából.

Az antik világban sok előkészületet hajtottak végre a „Gonosz Tekintet” ellen. Ezek csak azt a célt szolgálták, hogy hatástalanítsák az ellenséges erőket. Az obszcén vagy nevetést keltő ábrák a rossz tekintetét akarták elhárítani, mivel a szem szemérem miatt elfordul. A „Gonosz Tekintet” kivédéséhez többször ábrázoltak vulvát is amulettként, illetve gyakori volt a fallosz és fica (fityisz) kombinációja.