A barokk kastélyok és paloták reprezentatív helyiségeit melegítő dekoratív, nagyméretű, mázas táblákból összeállított kályhák ugyanolyan elven működtek, mint a városi otthonok szerény csempés kályhái: belsejük egyetlen tűztérből állt, amelyet fával fűtöttek fel. Megjelenésükben azonban egy világ választotta el egymástól őket, amely használóik társadalmi státuszát, rangját és vagyonát tükrözte.

A Cziráky grófok dénesfai rezidenciájában állott egykoron ez a gazdagon díszített, dekoratív mázas cserépkályha, amely a barokk kastély berendezésének igazi ékessége lehetett. Az 1770-80-as években készült, klasszicizáló későbarokk (copf) stílusú kályha megjelenésében az antik építészetből vett elemek dominálnak, mint az ókori oszlopokat idéző kannelúrázás, a többrészes párkányok vagy éppen a rozetták. A homlokoldalon mindezt figurális elemek gazdagítják tovább: szüretelő puttók és az Őszt megszemélyesítő, szőlőfürtökkel övezett medalionba komponált szakállas alak. Minden bizonnyal egy négy darabból álló sorozathoz tartozott egykoron, amelynek kályhái az évszakokat idézték meg.

A kályhát egykor kívülről, egy külön kis helyiségből fűtötték. Belsejében kovácsoltvasból készült kosár óvott attól, hogy a bedobált fahasábok kárt tegyenek a kályha testét alkotó cseréptáblákban.

Az egyik táblába karcolt M monogram alapján a dénesfai kályha a Győrött 1759-ben polgárjogot szerzett Mágner Károly (1732-1790) kályhásmester alkotása, aki az újvárosi Rác utcában berendezett, számos segédet foglalkoztató műhelyében arisztokraták és egyházi méltóságok – mint a pannonhalmi főapát, a győri és az egri püspök – megrendelésére készítette reprezentatív megjelenésű kályháit.

Székely Zoltán
művészettörténész, múzeumigazgató

Mágner-műhely: Fajansz cserépkályha, 1770-80-as évek.
Ltsz.: IP.66.146.1.

Megtekintés a virtuális kiállításban