Timaffy László (1916–2002) kisalföldi kutatásaival és áldozatos pedagógiai munkája révénbekerült  megyénk jelességeinek sorába. Ő maga szerteágazó gyűjtéseket végzett a régió gazdálkodására, életmódjára, szokásaira vonatkozóan, de tanítványainak, szakköröseinek gyűjtései által is sokat gazdagodott néprajzi adattárunk.2002 decemberében bekövetkezett halálának 20. évfordulója alkalmábólrendhagyó módon egy fontos tanulmányából idézve emlékezünk rá és munkásságára.

„A betlehemezők itt is, a legtöbb községben csörgősbottal jártak. Rábapatonán, Dunaremetén, Cikolaszigeten még ma is használják. Régen nemcsak a gyerekek, hanem a felnőtt pásztorok is jártak betlehemezni, és az öregek emlékezete szerint csak a pásztor-betlehemezők hordtak csörgősbotot, mások nem. Legtöbben azt tartják, éppen azért jártak csörgősbottal, hogy mutassák pásztor mivoltukat. A botokat erősen zörgették, bunkós fejét verték a földhöz, legtöbbször ketten, a betlehem két oldalán, de voltak sokszor négyen is, a négy sarkánál. A csörgetés okául ma már legtöbben azt tartják: azért rázták, mert jelezték vele, hogy jönnek. Rábapatonán, Cikolán, Dunaremetén, Péren, Lébényben azonban arra is emlékeznek még az öregek, hogy a boszorkányok, a rossz szellemek, vagy egyszerűen a,»rontás« ellen zörgették a botokat, hogy a »gonoszt« elriasszák a betlehem mellől, vagy hogy»a kis Jézus körül elzörgessék az ördögöket«.”

Részlet Timaffy László: Kisalföldi csörgősbotok című tanulmányából (XJM.NA. 135.65, 22. oldal) Megjelent: Ethnographia 74. évfolyam. 1963. 161—180.

Csörgős bot. Bőnyrétalap, 20. század első fele. (XJM.N. 64.11.1.)

Betlehemező gyermekek csörgős bottal. Cikolasziget, 1964 körül (XJM.NA. 212.65.)