Szőnyi István 1923-ban költözött Zebegénybe, ahol bőséges, megfestésre alkalmas témát talált. Az ott készült alkotásainak kompozíciói egyszerűek, a való életből vett jeleneteket ábrázolnak.

Szőnyi István: Ácsorgók a vízparton, 1937, vászon, olajtempera, 90 x 200 cm. Ltsz.: K.2005.90.1./ R.95.

Szőnyi Ácsorgók a vízparton című alkotása – mely ott készült – többalakos kompozíció. Tekintetünket először a vízben álló két szürke ló itatását bemutató jelenet  ragadja meg, hiszen a világos színű állatok kiemelkednek a körülöttük sötét tónusokkal ábrázolt víztömegből. Ha azonban hosszabban időzünk a kép előtt, akkor észrevehetjük, hogy a lovaktól balra álldogáló nagyobb társaságból kitűnik a tőlük kicsit távolabb álló rózsaszín ruhás nőalak. Míg a társaság többi tagja egymás felé fordul, beszélget, vagy kinéz a képből, addig a világos ruhás, fiatal nő egyenesen a néző szemébe néz, ezáltal bevonja a szemlélőt a képbe, mintha a néző is ott állna a vízparton, távol az emberek csoportjától. A lány arcára vetülő világos fény és kissé izoláltan álló alakja teszi őt a kép központi szereplőjévé. Az alkotáson idillként jelenik meg a paraszti világ, a mindennapi munka. Szőnyi könnyed harmonikus színvilágot használva derűs, nyugodt hangulatot teremt.

Pápai Fruzsina Menta
segédmuzeológus–művészettörténész

Irodalom

Magyar művészet 1900–1950: Radnai Gyűjtemény Győr, szerk. Kolozsváry Mariann. Budapest, Kieselbach Galéria, 2005.
Német Lajos: Modern magyar művészet. Budapest, Corvina Kiadó, 1968.
Végvári Lajos: Szőnyi István, Bernáth Aurél. Miskolc, Well-Press Kiadó, 2003.