Az 1870-es, ’80-as években, a Győr-Sopron-Ebenfurth vasútvonal építéséhez kapcsolódóan Hechtl Frigyesnek a Kálvária utca, a Gyufagyár és a kaszárnyaépületek között elterülő szántóföldjén homokbányát nyitottak. Ennek művelése során késő vaskori temető sírjai kerültek elő római kori temetkezések társaságában. Ez a mai Kert utca – Kálvária utca akkor még dimbes-dombos saroktelkét jelenti, mely az azóta nagyrészt elhordott és kibányászott, a Rábát keleti irányból kísérő dűne-sor részét képezte. Az egyik sírban fekvő női váz kezén volt a képen látható, míves kialakítású, ép karperec: világoskék színű, kör alakú, félkör átmetszetű, külső oldalán két, egymást keresztező sötétkék üvegfonállal díszített, melyek ezáltal nyújtott hurkokat képeznek.

Kelta üvegkarperec a Kálvária úti késő vaskori kelta temetőből

A Kárpát-medencét a Kr. e. 1. évezred 2. felében benépesítő kelták a bronz és a vas mellett az üvegművesség mesterei is voltak. Kultúrájuk – mely egy svájci lelőhely után a La Tène nevet viseli – középső szakaszának elején (Kr. e. 3. század közepe táján) terjed el először hazánk területén nagymértékben az üvegtárgyak készítése és használata – döntően karperecek, gyöngyök és gyűrűk, változatos színben, díszítésekkel és formában. Az ilyen és hasonló üvegkarperecek a korszak tipikus női viseletének részét képezték, melyeket többnyire más ékszerek, pl. bokaperecek, díszes bronzövek, gyöngyök társaságában viseltek.

Ujvári Ferenc
régész, muzeológus

Kelta üvegkarperec a Kálvária úti késő vaskori kelta temetőből

Anyaga: üveg
Átmérő: külső: 8,8 cm; belső: 7,5 cm
Leltári szám: 53.126.63

Fotó: Gera Ágnes